Csapolósablon készítése

Asztalos csapolások sokfélék vannak, de az egyik legismertebb csapolás az egyenes csaphornyos csapolás. Kézi fűrésszel, vésővel és kalapács segítségével is el tudjuk készíteni az ilyen csapolásokat de elég időigényes nagyon nagy pontosságot igényel.

Ha van egy asztali körfűrész gépünk akkor célszerű egy csapolósablont készíteni.

Ennek segítségével percek alatt elkészíthetjük például egy fa szekrény vagy egy fiók oldalafalinak csapolását.  Egyszerre akár több oldalfalt is befoghatunk a csapolóba így akár a fiók 4 oldalfalán egyszerre késíthetjük el a csapolásokat.

A csapolósablon előnyei:

  • Sokkal gyorsabban és pontosabban elkészíthetjük az ilyen csapolásokat ha készítünk hozzá egy csapolósablont és az asztali körfűrész géppel vágjuk ki a csapokat.
  • Nincs szükség sem vésőre sem kalapácsra sem kézifűrészre.
  • Mindig ugyanolyan pontosak lesznek az elkészült csapok.
  • Több deszkát is összefoghatunk egyszerre a sablonba és így még termelékenyebb a csapolások elkészítése.
  • Egy vágási munkafolyamatban tudjuk elkészíteni a jobbos, illetve a balos csapolásokat, ezek azután tökéletesen illeszkednek egymáshoz.
  • Magunk határozhatjuk meg, hogy milyen széles fogakkal készüljenek a csapok ami nagyon nagy előny a fix sablonokhoz képest, így akár kis fiókok oldalfalait vagy akár nagy ládák csapolásait is el tudjuk készíteni.
  • A meglévő asztali körfűrészgépünk fűrészlap vastagságához igazodhatunk, több áttétel elkészítése esetén variálhatjuk azokat tetszésünk szerint.
  • Nem lesz szükségünk előrajzolni a csapokat, így rengeteg időt spórolunk meg.

Először is pontosítsuk, hogy hogyan is fog majd kinézni az elkészült csapolás. Az ábrán látható csapolást tudjuk majd elkészíteni a sablon segítségével.

A csapolósablon eredeti tervrajzait megrendelhetjük 12$-ért Matthias Wandel honlapjáról itt. A megrendelhető tervrajzok igen részletesek, mm beosztás szerint vannak méretezve, kivétel a menetes szár, illetve az anyák, mivel azok angolszász inch mértékegységűek. Ezért az általam elkészített módosítások már mm mértékegységűek, ezeket a későbbiekben részletezem. A tervrajzok a Google screchup ingyenesen letölthető tervező programban készültek, a megkapott tervrajzokat is ebben a formátumban kapjuk meg.

Először is mérjük meg, hogy a fűrészgépünk fűrészlapja hány mm-ert tud maximálisan függőlegesen kiemelkedni az asztal síkjából. Erre azért van szükség mert ha ebből a magasságból levonjuk a sablon alaplap rétegelt lemezének vastagságát akkor megkapjuk, hogy milyen mélységű fogakat tudunk majd vele készíteni, illetve milyen vastag lehet a maximális deszka vastagság amit még csapolni tudunk majd. A cél az, hogy minél nagyobb magasságú csapokat tudjunk készíteni, A továbbiakban a magam által elkészített sablon fotóin fogom megmutatni, hogyan készült.

Pld ha a fűrészgépünk fűrészlapja mondjuk 75mm-re tud kiemelkedni, és mondjuk 10mm vastag rétegelt lemezből készítjük az alaplapot akkor 75-10=65mm lesz a maximálisan elkészíthető deszkák vastagsága. Ez már bőségesen elég   5 cm pallók megmunkálásához is. Az alaplapot készíthetjük vékonyabb rétegelt lemezből is, de az sem jó ha túl vékonyat választunk mert akkor a sablon merevsége fog csökkenni. A legvékonyabb rétegelt lemez amit még erre a célra ajánlok az a 6mm-es, még ez is megfelel.

Az alaplap mérete: 76*38cm-es. Nagyméretű talpas T vonalzóval rajzoljuk át először a tervrajz szerint a méretre kivágott alaplapra a méreteket, vonalakat, furatok helyét. A furatokat 2-2.5mm-es fúróval fúrjuk ki és az alsó oldalon süllyesszük ki a furatokat annyira, hogy a süllyesztett fejű facsavarok feje ne álljon ki a felületből. A facsavarok hosszméretét úgy határozhatjuk meg, hogy az alaplapunk vastagságának háromszorosát vesszük majd felkerekítjük a legközelebbi kereskedelemben kapható méretre. Tehát minimum 2/3 rész legyen ami majd tartja az alaplapot a másik anyagban. Pld 10mm-es alaplap vastagság esetén a 30mm-es hosszúságú facsavarok már megfelelnek.

A tervrajz szerint a külső és a belső doboz oldalfalai tömör fából készülnének, nekem nem volt otthon ehhez megfelelő vastagságú anyagom, így azt találtam ki, hogy szétbontok pár rétegelt lemez ládát amit a melóhelyről mentettem meg az elégetés elöl, és ebből az újrahasznosítható rétegelt lemezből készítem el a dobozok oldalfalát.

Először is a rétegelt lemezből csíkokat vágtam asztali körfűrész gépen. Ezekből lesz a külső láda oldalfala.

A bontott rétegelt lemez 10,15 és 18mm vastagságú volt, így pld. az oldalfalakhoz szükséges 30mm-es vastagságot 2 réteg 15-ös rétegelt lemez összeragasztásával állítottam elő. Először durván kivágtam a méreteket, ráhagyva pár millimétert.   A rétegelt lemez feldarabolásakor derült ki, hogy elég silány minőségű belül, helyenként több 10 cm-es hosszon hiányzott egy egy belső réteg ami a képen is látszik. Ezt a rést feltöltöttem fűrészpor és faragasztó keverékével jó alaposan beletömködve a résbe. A 24 óra száradási időt kivártam mert nem szerettem volna ha a két rétegelt lemez összepréselésekor a hibás részeken behorpadjon a rétegelt lemez a szorító nyomása alatt.


A rétegelt lemez felületét szépen megcsiszoltam a ragasztás elött, így el tudtam távolítani az oda nem illő szennyeződéseket

D4-es vízálló Patex faragasztóval kentem meg a felületet, szépen egyenletesre elhúzva egy műanyag simító lappal, majd alaposan összeszorítottam az összeillesztett felületeket.

A ragasztó egy kis része kifolyt a préselés során, ezt még frissiben letöröltem száraz ruhával.

Az egyik hosszabb oldalfal rétegeinek összeragasztása után vettem csak észre, hogy ott is van egy folytonossági hiány a rétegelt lemez belsejében, de az szerencsére nem volt mély, így a szorítók már nem deformálták el a felületet. Minden szorító alá egy darabka hulladék fát raktam, hogy a szorító ne hagyjon nyomot a felületen.

Ne sajnáld a szorítókat, legalább 10cm-enként tegyél egyet ha nem szeretnéd, hogy a ragasztás után hullámos legyen a felület. Amíg szárad a ragasztó addig elkészíthetjük a csapolósablon fogantyúját. Ehhez gőzölt bükk anyagot használtam mert ez volt kéznél keményfából és ez a kis darab amúgy is csak hulladék volt, de erre a feladatra tökéletesen megfelel.

A rajz szerinti méreteket felrajzoltam a fára, majd egy forstner fenékfúróval állványos fúrógépen elkészítettem rá 2 lyukat, majd szalagfűrésszel kivágtam

Az asztalba épített felső maróval szépen lekerekítettem körbe. Nagyméretű rádiuszmaróm még nincsen a készletemben így egy profilmarót használtam hozzá.

Akinek nincs ilyen asztalba épített marógépe, az használhat ráspolyt is a lekerekítések elvégzéséhez.

A házi készítésű tárcsacsiszológépemen utána szépen megcsiszoltam a felületet.

A fogaskerék áttétel állítható felfüggesztést kap, ezért a külső doboz előlapjához az anyagokat úgy szabtam le és ragasztottam össze, hogy ne kelljen kifűrészelni vagy kimarni a fogaskerék helyét. Az asztalba épített felső maróval egy 8-as egyenes marószárral 2 hornyot martam az állítócsavar részére.

Itt eltértem a tervrajztól, mivel a tervrajzon csak egy horony van. Igazából azért készítettem a 2 horonyt, mert úgy gondoltam, hogy így elfordulás mentesen tudom majd rögzíteni a nagy fogaskereket tartó tömböt. Utólag kiderül, hogy felesleges a 2 horony a csavarnak, hiszen a rajzon szerepel ott egy vájat is ami az elfordulás ellen biztosít, csak ezt később vettem csak észre. A két horony közötti vájat biztosítja ezt a feladatot, így ezt is bemartam a felső maró asztalon egy 4-es egyenes marószárral.

A menetes szárat nem akartam közvetlenül a fa keretbe fúrva megvezetni, hiszen a használat során elég hamar kikoptatta volna a furatot a menet, így készítettem egy csapágyat is egy hulladék danamit anyagból. Először készítettem bele egy 10.2 mm-es furatot, majd a lyukba beledugtam egy 10-es csavart és a tárcsacsiszoló gépen lecsiszoltam 25.5 mm átmérőjűre úgy hogy a csavaron forgott a danamit darabka. Így viszonylag szépen középen is van a furat. A külső doboz bal oldali oldalfalába a rajz szerint elkészítettem a furatot, de itt 25-os forstner fenékfúrót használtam mivel a csapágyat ide akartam beépíteni. A danamit csapágy így még nem fért bele a lyukba, mert hagytam rajta biztonsági tartaléknak 0.5 mm-ert mivel nem tudtam, hogy ez az új forstner fúró mennyire fog majd ütni és milyen lesz a kész furat átmérője. A tárcacsiszoló gépen még annyit vékonyítottam a külső átmérőjét a csapágynak, hogy az jó szorosan bele lehessen préselni a furatba, így nincs szükség a csapágy külön rögzítésére. A rajzon egy befűrészelés fut a furatig, és felülről egy facsavarral lehet összehúzatni a befűrészelt részt, ezt így el tudtam hagyni. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy ha kikopik a csapágy furata akkor nem kell az összeragasztott külső dobozt szétbarmolni, hogy új oldalfalat csináljak, a csapágyat ebben a megoldásban egyszerűen ki tudom préselni és egy másikat rakhatok a helyére.

A külső doboz oldalfalait szépen megcsiszoltam, ügyeltem arra hogy a végek szépen derékszögletűek legyenek mindenhol, majd összeállítottam az alaplapra egy próba erejéig. Az alaplaphoz szorítókkal rögzítettem az oldalfal elemeit, ellenőriztem, hogy a két hosszú oldal nagyon pontosan párhuzamos legyen. Ezek után az alaplap alsó oldaláról átfúrtam a csavarok helyeit a rajz szerint. Az előfúráshoz 2.5 mm-es fúrót használtam és 4 cm-es facsavarokat hajtottam bele. Ha előfúrás nélkül csavarnám bele a csavarokat a rétegelt lemez rétegei közé akkor a csavar szétfeszítené a rétegeket.

Az előlapot 2.5 mm-es fúróval átfúrtam a facsavarok részére, majd próbaként összecsavaroztam. Szépen illeszkednek az oldalfal elemei, egyelőre itt még nincsenek összeragasztva a külső doboz oldalfalai, azt majd később tervezem elvégezni ha minden szépen összeáll ahogy szeretném.

Az előlapra a rajz szerint kimértem a fogantyú helyét, a szokásos módon előfúrtam, majd felszereltem a fogantyút véglegesen 2 db 6 cm hosszú vékony facsavarral.

A furatokat minden esetben kisüllyesztettem egy 90 fokos süllyesztő fúróval, hogy ne kelljen cserélgetni állandóan a fúrógépben a szerszámokat így 3 db öreg akkumulátoros fúrógépet használtam, de csak 2 db még használható akkumulátorom van, így az egyik állandóan a töltőn van, a másikat meg villám gyorsan át tudom rakni bármelyik gépbe.

Kezdhetem a belső doboz elkészítését.

A belső dobozt a külsőhöz hasonlóan 2 réteg 15mm-es rétegelt lemezekből összeragasztott, immár 30mm vastag anyagból készítettem. A belső doboz hátfalára az összeragasztás előtt egy hornyot martam a maróasztalon, ebbe a horonyba fog majd befeküdni a külső doboz felső peremére szerelt vezető. Ez tulajdonképpen egy csúszó horony. A mélysége 10mm és a magassága 15mm, így a 15mm-es vastag rétegelt lemez vezető szépen beleillik. Igyekeztem nagyon pontosan kialakítani ezt a hornyot, hogy ne kotyogjon, illetve ne szoruljon. A horonyba a terveim szerint úgy akarom berakni a vezetőt, hogy arra előtte öntapadós teflon szalagot ragasztok. Ez sokkal sikamlósabb csúszást biztosít majd. Természetesen a horony kialakításánál ennek a teflon szalagnak a vastagságát is figyelembe kellett vennem.

A belső doboz előlapján is van egy csúszó horony, de ez 45 fokos szögbe le van marva. Külön anyagból készítettem el a horony felső és alsó részét, ezeket utólag ragasztottam fel a belső doboz előlapjára. Erre azért volt szükség, mert így sokkal pontosabbra ki tudtam munkálni a hornyot, ha netán elrontom, akkor kevesebb anyag megy pocsékba. Ezzel a szorulást is és a lötyögést is el tudom majd kerülni, valamint a kopásból eredő után állításra sincs szükség, mivel ha megkopott a teflon szalag akkor egyszerűen kicserélem.

A megvezetőket elkészítettem, az éleit szépen megcsiszoltam simára, hogy jól csússzon majd a teflonon, belepróbáltam a hornyokba. Ezek után felragasztottam a hátsó megvezetőt a külső dobozra. A képen itt még jól látszik a teflonszalag a megvezetőn, de rájöttem, hogy innen könnyen leválhat, ezért utána az U horonyba ragasztottam be a teflonszalagot.

Az elülső ék alakú megvezetőt is felragasztottam a külső dobozra, még a ragasztó friss állapotában pontosan a helyére tudtam nyomni, közben ellenőriztem folyamatosan, hogy a belső doboz tökéletesen csússzon a megvezető mindkét végénél is. A belső dobozra felragasztott ékpálya alatti részen látszik, hogy ott van egy lépcsős rész, erre azért van szükség, mert a menetes szár ezen a részen fog forogni.

Ezzel gyakorlatilag elkészültem a csapolósablon szerkezeti részeivel, már csak a meghajtást kell hozzá elkészíteni. A meghajtás 2 db fa fogaskeréken keresztül történik. A fogaskerekek készítése bonyolultnak tűnik de annál egyszerűbb. Először is már a tervezés fázisában kiszámoltam, hogy milyen áttételre lesz szükségem. A belső dobozt egy M10-es menetes szár fogja mozgatni, ennek a menetemelkedése 1.5 mm/fordulat. A fűrészgépembe 2.8 mm-es vastagságú fűrészlap van, a fogterpesztés miatt 3mm széles vágást készít. Tehát ha 2:1-es áttételt készítek, akkor a hajtókarral 1 fordulattal a belső doboz 3mm-el fog odébb mozdulni.

A fogaskerekek fogszámát 16 és 8 fogúra terveztem. Matthias Wandel honlapján van egy fogaskerék készítő programocska amivel el lehet készíteni fogaskerekek méretezését és a fogaskerekek 1:1-es méretben ki is lehet nyomtatni. Ebben a programban be lehet állítani, hogy mekkorák legyenek a fogak nagysága, így a fogaskerék átmérője ez alapján változik. Figyelni kell arra, hogy a kis fogaskerék átmérője mekkora, mivel el kell férnie a belső dobozban. A külön-külön A4-es papírra kinyomtatott fogaskerekek egy raszterhálóval kerültek kinyomtatásra, ezzel ellenőrizni lehet a raszterháló méretét aminek 1*1 cm-esnek kellene lennie.

Sajnos az én nyomtatóm drivere elég buta, nem lehetett beállítani kicsinyítés vagy nagyítást a nyomtatásnál, így kb. 2 mm-el kisebbek lettek a kinyomtatott fogaskerekek átmérői de ez nem okoz gondot, mivel mindkét fogaskerék méreténél ugyanannyit csal a nyomtatóm. A kinyomtatott és körbevágott fogaskerék mintákat 10mm vastag rétegelt lemezre ragasztottam fel faipari ragasztóval.

A fogaskerekeket először durván kivágtam dekopír fűrésszel, majd a közepükbe egy 2mm-es lyukat fúrtam. Ezen átdugtam egy 2mm vastag szeget amit beleütöttem egy másik rétegelt lemez hulladékba. Ezt a hulladékot szépen oda tudtam vezetni a szalagfűrészhez, amikor a fűrészlap elérte a fogaskerék külső méretét akkor szorítókkal lerögzítettem a fűrészgép asztalához a hulladék lemezt. A fogaskerekeket így nagyon szép szabályos kör alakúra ki lehet ezek után fűrészelni.

A fogak kifűrészelése a szalagfűrésszel történik. Mivel a 2 fogaskerék 90 fokra elforgatva van egymástól ezért a fogakat kúposra kell kifűrészelni. Ez úgy oldjuk meg, hogy a fűrészgép asztalára egy rétegelt lemezt rakunk amit az egyik oldalán alátámasztjuk és ezen vezetjük a munkadarabot. Először a fogak egyik oldalát kell kivágni, majd az alátámasztást a másik oldalra kell berakni a rétegelt lemez alá ugyanolyan távolságra a fűrészlaptól és akkor kivághatjuk a fogak másik oldalát. Ha ezzel végeztünk mindkét fogaskeréken akkor már vízszintes asztalon kivághatjuk a fogakat teljesen. Az alátét rétegelt lemezt 2 db rugós csipesszel rögzíthetjük a fűrészgép asztalához. A fogak kifűrészelése előtt kifurkálhatjuk a fogak belső sarkait, így kevesebbet kell majd reszelnünk.

A fogaskerék készítés lépéseiről van egy jó bemutató videó. A kifűrészelt fogaskereket satuba fogva szépen megreszelhetjük egyenletesre a fogakat, így a fűrészelési hibákat is el tudjuk tüntetni. A fogaskerekek közepére 1-1 10 mm-es lyukat fúrunk, majd lecsiszoljuk a felragasztott sablon papírt. A kész fogaskerekek fogait kenjük át felhígított faragasztóval azért, hogy ha valahol a gyári rétegek összeragasztása hibás akkor összefogja majd a ragasztónk a rétegeket a fogaknál. Így nem fog olyan könnyen kitörni a foga.

Már csak egy szerkezeti elemet kell elkészítenünk, ez pedig az áttétel nagy fogaskerekét tartó kockát. Ez a kockában felűlről van egy lyuk, ebben egy 10-es csavar és ezen a csavaron forog a nagy fogaskerék. A kockába először elkészítjük az összes furatot, majd a rajz szerint kifűrészeljük kb. az 1/4-ét.

A kifűrészelésnél eltűnt kb. 2mm anyag miatt  a felső lyukak is szűkebbek lesznek. Ez fogja majd megszorítani, illetve berögzíteni a felső lyukba bedugott fogaskerék tartó csavart.

Most már összeépíthetjük a mozgató mechanikát. Szereljük fel a menetes szárra a kicsi fogaskereket, nagyméretű 10-es alátétekkel biztosítsuk az egyenes futását.

Felszerelhetjük a nagy fogaskerék állító kockát, a rögzítésre hosszú kapupántcsavart és szárnyas anyát használtam egy erős alátét közbeiktatásával. Ha meghúzom a szárnyas anyát akkor szépen megszorul a kockába felűlről beledugott M10-es csavar és stabilan tartja a fogaskereket.

A kocka megvezetésére egy kis fadarabot kell belecsiszolnunk a résbe, a fadarab lehet szintén rétegelt lemezből. A hossza a kocka hosszával egyezzen meg. A külső doboz előlapjában lévő horonyba ragasszuk be a vezetőt.

Az eredeti tervrajon szerintem túl bonyolultan van megoldva a belső dobozra az M10-es T anya felszerelése, ezt sokkal egyszerűbben oldottam meg. Az anyát egy rétegelt lemez darabra felcsavaroztam, majd a rétegelt lemezt a doboz oldalára. Nem martam be a lemez helyét a belső dobozba, mert az szerintem felesleges.

Készítsünk egy nekünk kézreálló forgatógombot amit a nagy fogaskerék forgatására fogunk használni Én ehez a barkács üzletekben kapható kész fa gombot használtam, ez keményfából van, jól bírja a terhelést,  így a facsavar sem szakad ki belőle.

Ezzel gyakorlatilag elkészültünk a csapoló sablon mechanikájával, már csak az alaplap aljára kell 1 vagy 2 db vezetőt felszerelnünk ami a fűrészgépünk asztalának a hornyához kell méreteznünk. Erről nincsenek fényképeim. Arra kell ügyelnünk a vezetők felszerelésénél, hogy a csapoló sablonunk belső dobozának az elülső fala pontosan merőlegesen essen a fűrészlapra. Ehhez találjunk ki valami módszert amivel le tudjuk tesztelni a derékszöget, ha nincsen elég nagyméretű derékszögünk.

Legvégül itt van egy videó, hogyan kell használni a csapolósablont. A bemutatót Matthias Wandel tartja.

Kérlek oszd meg

Ajánlott cikkek

Translate »