Az előző részben eljutottam odáig, hogy elkészítettem a hengercsiszoló gép vázát, asztalát, a hengert, és a meghajtását. Nagyjából kezdett összeállni a gép, már a motorral tudtam meghajtani a hengert. Következő lépés az volt, hogy felszabályozzam a hengert, de ehhez még el kellett készíteni az asztal lap emelését.
Mivel az asztallap már jó merev, a hátulsó oldalon zongorapánton tud fordulni, így előre csak egy menetes szárból készített hajtókart kellett készítenem.
Az elülső gerendát átfúrtam 11-es fúróval, majd egy M10-es talpas anyát ütöttem a lyukba bele felül, ebbe már bele lehetett hajtani a menetes szárat. Egy kis koracél lemezből készült kockát ragasztottam az asztallap aljára, hogy erre támaszkodjon fel a menetes szár.
Kezdődhetett a henger felszabályozása. Ehhez ugyanazt a módszert választottam mint az ékszíjtárcsa elkészítéséhez, az az megesztergáltam a hengert a helyén. Egy vezető lécet szorítókkal felrögzítettem a henger elé szorosan majd ezt vezetőként használva már rá tudtam tenni a faeszterga késeket.
Az esztergálás még csak azt biztosította, hogy a henger most már egyenletes volt, de ez még nem volt tökéletesen párhuzamos az asztal lapjával, apró egyenetlenségek voltak amit az összecsiszolással akartam elsimítani.
Ehhez azt találtam ki, hogy egy rétegelt lemez darabra csiszolóvásznat ragasztottam kétoldalas öntapadós ragasztó szalaggal, majd az asztal megemelve az emelővel érintőlegesen alácsúsztattam a csiszolót és miközben a henger forgott, szép egyenletesre csiszoltam a felületét és tökéletesen párhuzamosra az asztallappal. ez a módszer annyira jól sikerült, hogy az asztallap és a henger között még a fény sem tudott átjutni, annyira szépen összefeküdtek.
Az asztallapot felemelve a hengerig ellenőriztem hogy mindenhol tökéletesen érintkezik az asztallal a henger. Ez a csiszolás hatalmas porral járt, mivel a gép porelszívása itt még nem volt megoldva. Az egész műhelyt beterítette a finom por, ajánlom mindenkinek, hogy lehetőleg ezt a műveletet a szabadban végezze el.
Készítettem egy kisebb ékszíjtárcsát is próba képen, de a végleges gépen ez már nem kellett mert túl nagynak találtam a henger forgási sebességét. Azon a fordulaton ugyanis már elkezdett berezonálni az egész gép, és ez a vibráció nem tetszett. A nagy fordulatszám miatt a faanyagot is könnyebben megégette a felhevülő csiszoló vászon ha nem toltam elég gyorsan a munkadarabot. Ezért inkább megmaradtam az első terveknél, és a henger fordulatszáma közel azonos lett a motor fordulatszámával, azaz 1:1-es átételű szíjhajtásnál maradtam.A motor fordulatszáma 1300 fordulat/perc és a hengeré is körülbelül ennyi.
Közben a hengerre kétoldalas öntapadós szalagot ragasztottam átlósan rátekerve, erre pedig a 12 cm széles gépi csiszolószalagból jó pár métert ragasztottam fel szintén átlósan rátekerve a hengerre. Jó sokszor próbálkoztam mire sikerült. Nem volt egyszerű feladat. A tereim szerint tépőzáras csiszolóvásznat szerettem volna venni 10 cm széles tekercsben de több tucat üzlet felkeresése és a neten napokig tartó levelezéssel sem tudtam beszerzési helyet találni. Végül sikerült egy gyártótól árajánlatot kapnom, de eléggé elrettentő ára volt egy 50 m-es tekercsnek. Ezért maradtam inkább a sima gépi csiszolópapír használatánál. A gépet már ki tudtam próbálni, de mivel előre fele forgott a henger az esztergálás miatt ezért nagyon nagy erővel kellett visszafogni a csiszolandó fát a forgó henger alá. Ezért gyorsan átkötöttem a motort, hogy a másik irányba forogjon, így már egy újjal elég volt lazán tolni a munkadarabot a vele szembe forgó henger alá.
Ez a gépi csiszolószalagot vettem tekercsben, 80-as szemcsenagyság jó durva és finom csiszolásra is. A tekercsen 50 m csiszolószalag van. Ez pár évre elég is lesz nekem. 🙂
Folytatás következik….
Előző rész : Házi hengercsiszoló gép építése 1 rész
