Az előző részben már eljutottam odáig, hogy a hengercsiszoló gépem már tud csiszolni, azaz funkcionálisan már működik, de rettentően porol csiszolás közben. Ezért egy elszívó burkolatot terveztem a henger fölé.
A dobozt rétegelt lemezből készítettem, körkivágóval vágtam ki a 100-as elszívó cső csatlakozását.
A doboz lábai szolgálnak az elszívó doboz rögzítésére, csak bele kell dugni a lábakat a váz felső összekötő mellé amin a csapágy ül. Így egy mozdulattal le és fel lehet rakni a burkolatot, nem kell külön gondoskodni a rögzítésről.
A doboz elülső és hátsó oldalára egy egy leengedhető zsalut is szereltem, amiket kapupánt csavarral és szárnyas anyával lehet szabályozni. Ennek az a lényege, hogy minél kisebbre be lehessen állítani a rést a munkadarab fölött, mert így javul az elszívás hatékonysága.
A zsaluknak elég nagy az állítási lehetőségük, gyakorlatilag le lehet engedni teljesen az asztal lapjára is, vagy attól csak pár milliméterig ha nagyon vékony faanyagot akarok majd csiszolni.
A dobozba beragasztottam 2 db válaszfalat is, amit előzőleg a csapágyházak formájára vágtam ki, mivel pontosan a csapágyházak fölé kerülnek. Ezzel az oldalirányú fals levegő beszívást szüntettem meg.
A doboz tetejére egy falapot ragasztottam amibe szintén kivágtam kör kiszúróval az elszívó cső helyét. Erre azért volt szükség, mert az elszívó cső végén lévő műanyag csonk hozzá tudott érni a forgó hengerhez, ezt meg nem szerettem volna.
Következett a gép beburkolása és festése. A burkoláshoz 10-es rétegelt lemezt használtam, természetesen ezt is ládákból bontottam. Először is az ékszíj eltakarását biztosító ajtót készítettem el U alakúra.
Szorítókkal odafogattam a helyére, majd felragasztottam a tetejére a tető részt amit egy ék segítségével préseltem rá az ajtóra amíg megszárad a ragasztó.
Az ajtó teteje zárt, csak az ékszíj nyílás van kivágva.
A gépet eredetileg nyitottra terveztem, de menet közben jöttem rá, hogy egy csomó helyet fel tudok használni a gép vázában polcnak.
Az asztallap alatti részbe a váz felső gerendái alá felragasztottam egy furnér lemezt, így egy lapos, de jó nagy rakodó teret tudtam ott kialakítani. Ide papírokat, vonalzókat, íróeszközöket lehet berakni. A furnér lemezt körben felragasztott kis lécekre ültettem rá. A kis lapos rekesz oldalára az asztallap vonalában is ragasztottam burkolatot, hogy minél kisebb legyen a rés az asztallap oldali és a gép váza között, így itt csak minimális falsot tud szívni az elszívó. A por sem fog lejutni a váz alsó részébe ami nagy előny.
A motort is körbe tudtam burkolni, ehhez először egy polcot készítettem a motor fölé.
A polc szélére egy keskeny lécet ragasztottam, azért, hogy az oda a polcra berakott tárgyak ne tudjanak kiesni ha rázkódik a gép vagy esetleg odébb tolom.
A motor ventilátor oldalára egy kihúzható elválasztót készítettem. A polc fölött az ékszíj oldalra egy belső borítást raktam, hogy a polcról ne tudjon semmi az ékszíj közelébe elkóvályogni.
A magasságállító menetes szárra is készítettem egy tekerő kart, a kényelmesebb magasság állítás miatt. Elkészítettem a gép hátlapját és alsó borítását is.
A gép festése előtt minden részt átkentem gombaölő és rovarirtó favédőszerrel, majd olcsó mahagóni színű teszkós vékony lazurral festettem le 2 rétegben a teljes gépet.
Egy sima falon kívüli billenőkapcsolót szereltem a gépre és bekötöttem a vezetékeket, csak ilyen kapcsoló volt otthon, majd több helyen rögzítettem az eldugott vezetéket, hogy még véletlenül se tudjon hozzáérni az ékszíjhoz.
A szigetelőszalagos szerelésnek nem vagyok a híve, ezért a kapcsolót egy csokiba kötöttem.
A gépből alul kijövő vezetéket is rögzítettem, hogy ne tudjon kiszakadni vagy elmozdulni a vezeték.
A motort tartó falap alá készítettem laposvasból egy jó erős konzolt, így az ékszíjat egy csavarral szépen meg tudtam feszíteni. Sajnos ekkor derült ki, hogy a felszerelt zsanérok gyengék, elgörbülnek, így sokkal erősebb és merevebb zsanérokat kellett felszerelnem. Próbáltam zongorapántot is, de az is gyengének bizonyult ide. Így a közeli barkácsboltban a legerősebb és legnagyobb zsanérokat vettem meg a motor rögzítéséhez.
Az ajtót két kis fém zsanérral rögzítettem a hátsó oldalán, elöl pedig egy mini tolózárat raktam rá amivel csukva lehet tartani.
Ez a pici tolózár rögzíti az ajtót.
Az ékszíj ajtó nyitva
A következő pár kép az elkészült gépről készítettem több irányból.
A gép bal oldala
Az ajtó felőli oldal.
A gép hátoldala.
Az elkészült hengercsiszoló gépet természetesen ki is próbáltam, az ipari forgácselszívó gépemet csatlakoztattam a gépre és próba csiszolásokat végeztem. Egy eléggé elszürkült fadarabot 2 menetben tökéletesen simára és újszerűvé tudtam varázsolni vele. A porelszívás is nagyon hatékonyra sikerült, a csiszolás közben nem száll a levegőben a por amit belélegeznék. Olyan jól sikerült az elszívás, hogy szinte alig marad vissza egy kevéske por a csiszolóhenger alatti középső részen, az asztalon meg olyan kevés por van az elszívó dobozon kívül, hogy alig lehet észrevenni.
Folytatása következik
