A bútorlapok megrendelése után kb 1 héttel érkeztek meg a megrendelt anyagok. Egy kisteherautón voltak, azokat a sofőrrel behordtuk a műhelybe. A táblák 18 mm vastagok, méretük 2800*2070 mm, a táblák súlya körülbelül 70 kg. Nem kis mutatvány volt behordani a műhelybe, ami elég zsúfolt. Így a táblákat csak az ablak elé felállítva tudtuk lerakni.
Most látszott, hogy milyen szép színe van a front anyagnak választott lapnak, Ez egy ezüstös színű minta nélküli selyemfényű lap, ha jól emlékszem akkor Antracit Pietra Grigia a neve, az Egger bútorlap katalógusban. Szándékosan nem akartam magasfényű lapot mert az nagyon kényes, minden újlenyomat azonnal meglátszik rajta, ezért jobbnak láttam a selyemfényűt választani.
A fehér bútorlap táblák is ugyanebben a méretben voltak, szintén selyemfényű kivitelben. A pulthoz nehéz volt kiválasztani a fekete márvány mintát, mert a legtöbb márvány hatalmas kontrasztos mintás volt, ami nem tetszett, olyat kerestem, ami sokkal apróbb mintás és kevésbé kontrasztos. Ez nagy keménységű kopássálló, karcálló felülettel rendelkezik. Az éles kés sem hagy nyomot rajta. Végül erre esett a álasztásom és nem bántam meg.
Kezdődhet az anyagok leszabása az alkatrészjegyzék szerint. Mivel egyedül csináltam mindent, és a bútorlap táblák kb 70 kg súlyúak voltak ezért úgy kellett átrendeznem a műhelyt, hogy az elülső részben csak a maróasztalt és a körfűrész gépet hagytam középre tolva, mellettük felállítva a bútorlapok, így csak rá kellett dönteni egy táblát az asztalra és a fűrészre és lehetett vágni. A felesleges gépeket a műhely hátsó részébe toltam át. Rétegelt lemezből készítettem egy vezető vonalzót a merülőfűrészhez.
A vezetőnek elég széles a vonalzó része, így az állítható ütköző nem tud elfordulni a derékszögből, ugyanez miatt széles az ütköző is. A vezető szárára rá tudtam jelölni a szükséges méreteket. A merülőfűrész a felső részén látható tálcába lehet lerögzíteni egy kicsi léc és a fekete menetes gomb segítségével. Meglepően jól használható lett. Azt az állító csavarokat azóta már kicseréltem menetes gombokra, így szerszám sem kell a méret beállításához.
A vágni kívánt táblát kicsit beljebb húztam és szorítókkal 5 cm vastag stafnikat fogattam a bútorlapok közé, hogy még életlenül se karcolja meg a fűrészlap a mögötte lévő bútorlapot. Ezzel a vezetővel pár mm ráhagyással hosszú csíkokat vágtam le a szabásminta alapján a táblákból álló helyzetben, erről van videóm is.
A nagy egész táblákat reménytelen volt egyben felrakni az asztalra a méretük és súlyuk miatt, ezért kellett ehhez az elővágásos módszerhez folyamodnom. Amikor 1-2 csíkot levágtam a táblából álló helyzetben, utána már egyedül fel tudtam rakni az asztalra a maradék fél táblát, és azt már fektetve vágtam tovább. A keresztvágásokhoz a merülőfűrész vezető vonalzóját használtam.
Minden levágott alkatrészre egy kis darab maszkoló szalag csíkot ragasztottam, amire ráírtam az excel táblázat sorának számát, és a kívánt méretet. Erre azért volt szükség mert nagyon sok közel azonos méretű alkatrészt kellett készítenem, és hogy még véletlenül se rontsam el, hogy melyik elem hova való. Ez nagy segítség volt a későbbiek során, mert több száz elemet kellett pontosan méretre vágni. Amikor megérkeztek az egész táblák, akkor nagyon csúnya kitöredezett volt a széle a tábláknak, ezeket rá kellett kalkulálni a méretre, hogy ez hulladék lesz.
Szerencsére csak 2-3 táblán olt ilyen nagy sérülés, a többin csak a rossz minőségű fűrészlap miatti kiszakadásokat kellett levágni 1-2 cm széles csíkban. Miután nagyjából méretre vágtam a merülőfűrésszel a korpusz elemeit, utána az asztali körfűrészen tisztáztam és vágtam pontos méretre mindent. Mivel rá volt írva minden darabra a mérete így nem kellett túl sokszor átállítanom a körfűrészt más méretre, így elég gyorsan méretre tudtam vágni minden korpusz elemet.
A képen jól látszik, hogy milyen szép a vágási felület, ez a bútorlap vágó fűrészlap még egy gagyi barkács asztali körfűrészen is tökéletes kipattogzás mentes vágást csinált. Talán ez volt a leggyorsabb munkafázis, körülbelül 2 napot vett igénybe csak a korpuszok méretre vágása. Egy lapszabászatban a számítógép vezérlésű szabászgéppel talán 4-5 óra alatt végeztek volna vele, de túlságosan drágának találtam. Amúgy is szerettem volna a saját képességeimet is kipróbálni ezen a területen, ahol szériában kell azonos méretű elemeket gyártani.
Nagyon nehezen fértem el a műhelyben a rengeteg levágott alkatrésszel. A munkaasztal polca alatt ott vannak a kisebb darabok, a nagyobbak egy része a kép bal oldalán láthatóak. A műhely elülső és hátsó része is tele volt pakolva méret szerint csoportosítva a leszabott elemekkel.
Következett az élfóliák felragasztása. Ehhez először minden munkadarabot ellenőriztem, hogy melyik éle legyen a front oldalon, azaz melyiket kell élvédőzni. Ezt egy nyíllal jelöltem meg a címkén. Persze ehhez már a tervrajzot is néznek kellett és az alkatrész jegyzékeket is. Csak ez az egy munkafolyamat majd egy napig tartott. Feleslegesen nem akartam semmit sem élvédőzni, csak is azokat, amik láthatóak. Az élvédő tekercshez készítettem egy tartót, így nem csúszott szét és nem csavarodott meg az élvédő a letekerés során. Ez a kép bal oldalán látható.
Az élvédőt egy átlagos háztartási vasalóval vasaltam rá az élekre, majd egy vékony rétegelt lemez fadarabbal erősen rávasaltam még a munkadarabra amíg még meleg olt a ragasztó az élvédőn. Utána egy Yato márkájú élvédő vágóval egy mozdulattal tudtam levágni a felesleges fóliát a két oldalról. Ez a vágó a képen a fekete kocka, amiben rugó ellenében lehet összenyomni a bútorlap vastagságára a vágót. A vágóban 2 darab kés van beépítve, ez vágta le a felesleget. A vágás után természetesen maradt sorja az éleken, ezt egy rétegelt lemez csíkra ragasztott csiszolóvászonnal “reszeltem” le 1-2 mozdulattal. Ez volt a leg pepecsebb munka az építésben, körülbelül 8-10 napig tartott mire minden alkatészt élvédőztem. Természetesen csak szabadnapjaimon tudtam ezt csinálni, így ez a munkafázis körülbelül 2 hétig tartott. A munkadarabot az asztalos satuba befogva tudtam élvédőzni.
A korpusz hátlaphoz 3 mm vastag fehér dekorlemezt szabtam le, amit egy horonyba betolva akartam berakni, tehát nem szegezni akartam a hátlapot. Ehhez az összes korpusz váz elemeken egy 3.2 mm széles nútot kellett befűrészelnem minden darabba. A Freud körfűrészlapom 3.2 mm széles nútot tudott vágni, így ez pont megfelelt a nút készítéshez. A fiókok fenéklapjaihoz 10 mm vastag fehér bútorlapot már leszabtam, de a fiókok oldalába körbe minden elembe be kellett fűrészelnem egy 10.5 mm széles nútot mert itt sem akartam szögelni, sem csavarozni. Ezeket a nútokat a hátlap oldalon mindenhol 10 mm távolságba fűrészeltem be.
Folytatom….
